Pünkösd után III. vasárnap
Az ember olyan, mint a pók: a hitéből font szálakat nyújtja, sodorja... Ki aranyszálakat, ki kenderkócot, s beleakasztja az Istenségbe. Ez az ő hálója, amelyen a lelke megpihen és előrehalad. Ne gondoljuk, hogy az élet útja készen van. Mindenkinek magának kell azt elkészíteni. Az akadályokat nincs módunkban elhárítani, de ez nem is az én dolgom. Az én feladatom az, hogy azok fölé emelkedjem -- alázattal. Azért lehet a virágban úgy gyönyörködni, mert az valahogy nagyszerűen legyőzi az anyagot. Csakhogy ezt nem érti meg az, aki ami. Aki azt hiszi, hogy ő már van, az nem lesz.
Az ember olyan, mint a pók: a hitéből font szálakat nyújtja, sodorja... Ki aranyszálakat, ki kenderkócot, s beleakasztja az Istenségbe. Ez az ő hálója, amelyen a lelke megpihen és előrehalad. Ne gondoljuk, hogy az élet útja készen van. Mindenkinek magának kell azt elkészíteni. Az akadályokat nincs módunkban elhárítani, de ez nem is az én dolgom. Az én feladatom az, hogy azok fölé emelkedjem -- alázattal. Azért lehet a virágban úgy gyönyörködni, mert az valahogy nagyszerűen legyőzi az anyagot. Csakhogy ezt nem érti meg az, aki ami. Aki azt hiszi, hogy ő már van, az nem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése