„Lassanként egyre jobban kidolgozom, imádkozgatva, az én „misémet a dolgok felett”. Úgy tűnik nekem, hogy bizonyos értelemben a naponta átváltoztatandó szubsztancia igazában a világ napi növekedése: a kenyér jól szimbolizálja azt, amit a teremtés létrehoz, a bor (vér) pedig azt, amit erőfeszítése közben elveszít, a kimerüléstől és a szenvedéstől.”
Teilhard de Chardin leveléből
„Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi
egyetemes liturgiánk lesz, amikor a világmindenség átalakul élő ostyává.”
(XVI. Benedek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése