„Csodáljátok, leányaim, csodáljátok Istennek kezét! Valami híres családból származom talán, s azért becsülnek meg?! Szó sincs róla. Akármilyen oldalról nézitek is a dolgot, be kell látnotok, hogy az Ő műve volt. Ezek után vajjon nem méltányos-e, hogy sértetlenül őrizzük meg, még az életünk, a becsületünk és a kényelmünk árán is, annál inkább, mert itt mindenünk megvan. Mert hiszen csak az élet, ha az ember úgy él, hogy nem kell félnie a haláltól, sem pedig az életnek bárminemű viszontagságaitól; s ha megvan bennünk az az állandó vidámság, amely mindnyájatok arcáról sugárzik; ha élvezzük azt a legnagyobb jólétet, amelynek alapja az, hogy nem félünk a szegénységtől, sőt mit több, óhajtjuk azt. Mert vajjon van-e valami hozzáfogható ahhoz a belső és külső békéhez, amely állandóan uralkodik körötökben?! Tirajtatok múlik, hogy ebben éljetek és haljatok, amint meghalni láttátok eddig is azokat, akik ezekbe a mi zárdáinkban szenderültek jobblétre. Mert ha mindig az kéritek Istentől, hogy fejlessze tovább Rendünket, s egyáltalában nem a magatok erejében bíztok, nem fogja tőletek megtagadni irgalmát. A fő az, hogy beléje vessétek összes bizalmatokat, s legyetek bátor lelkűek, mert ezt Ő Szent Felsége nagyon szereti. Ne féljetek attól, hogy bármiben is hiányt kelljen szenvednetek."
Avilai Szent Teréz: Az alapítások könyve
Avilai Szent Teréz: Az alapítások könyve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése