Tudnod kell, hogy a mesterek szerint mindegyik emberben kétféle ember lakozik: az egyik a külső ember, ez az érzékiség: ezt az embert öt érzéke szolgálja, mindamellett a külső ember cselekedeteit a lélek irányítja. A másik a belső ember, vagyis az ember belső énje. Tudd meg tehát, hogy a szellemi ember, aki Istent szereti, a lélek erőit a külső emberben már csupán annyira veszi igénybe; amennyire azok az öt érzék szempontjából nélkülözhetetlenek; s a belső ember csak oly mértékben fordul az öt érzék felé, hogy ezeknek vezetője és irányítója lehessen és megóvja őket attól, hogy akárcsak az állatok, teljesen átadják magukat érzéki életük tárgyának, amiképpen azt az olyan emberek teszik, akik egész életüket a testi élvezetnek rendelik alá, mint az esztelen állatok; s az ilyeneket inkább lehet állatoknak, semmint embereknek nevezni! És mindazokat az erőket, amelyekkel a lélek az öt érzékre fordított erőin túl rendelkezik, átengedi a belső embernek.
És ha ez az ember valami magasrendű és nemes dolog felé fordul, akkor a lélek visszavonja mindazokat az erőket is, amelyeket az öt érzéknek kölcsönözött, s az ilyen embert azután eszeveszettnek és révetegnek tartják; mert egész lényét valami szellemi megismerést szolgáló képre irányítja, vagy valami kép nélkül való szellemi megismerésre: Ám tudnod kell, hogy Isten valamennyi szellemi embertől azt várja, hogy lelke minden erejével szeresse őt. Ezért mondotta: ,,Szeresd a te Istenedet teljes szívedből!'' (Mk 12,30; Lk 10,27). Némelyek azonban lelkük minden erejét a külsőemberre pazarolják. Ezek azok az emberek, akik minden érzékükkel és egész értelmükkel múlandó javak felé fordulnak; ezek mit sem tudnak a belső emberről. Tudd meg mármost: Megeshet, hogy miközben a külső ember tevékenykedik, a belső ember mindettől független és rezdületlen marad.
Eckhart Mester
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése