2013. febr. 4.

Pio atya - a békéről

Forrás: Az életszentség nagymesterei - 4.
(Harmath Károly)


A béke a szellem egyszerűsége, az értelem komolysága, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a harmónia mindannyiunkban. A béke állandó öröm, amely a jó lelkiismeret tanúságából forrásozik. A béke annak a szívnek a szent öröme, amelyben Isten uralkodik. A béke út a tökéletesség felé, sőt még több: a tökéletesség a békében található. Az ördög pedig, aki mindezt jól tudja, minden erejét latba veti csakhogy felkavarja békénket.




Ne engedje meg sohasem lelkének, hogy szomorkodjon, vagy hogy lelki keservekben, illetve aggályban éljen, mert az, aki szereti és aki azért halt meg érte, hogy élete legyen: kedves, jó és szeretetre méltó.



Bízzuk Istenre minden gondunkat, mert ő jobban gondoskodik rólunk, mint az anya a gyermekéről.



Nincs semmi, ami annyira kiszárítaná a szeretet tejét és mézét, mint a bú, a bánat és a rosszkedv. Éljen szent örömben az ország e fiai között. Nyújtson nekik lelki erőt és kedves arcot, hogy örömmel fussanak önhöz. Nem azt mondom, kedves atyám, hogy hízelgő legyen, hanem kedves, szelíd, szeretetre méltó. Egyszóval, szívből jövő, atyai és pásztori szívvel szeresse a világ szerencsétlen gyermekeit, és akkor majd mindent megkap, és mindenkinek mindene lesz, mindenkinek az atyja, és mindenkinek segítőtársa.



Nyitva kell tartani a szívet az Ég felé, és várni kell a mennyei harmatra. Ne feledkezz meg róla, gyermekem, és imádkozzál erre a szándékra, mert általa közelebb kerülsz Istenhez, és két oknál fogva jelenlétében élsz: Először, ha kimutatod Istennek azt a tiszteletet és megbecsülést, amivel tartozunk neki. Ezt meg lehet valósítani anélkül is, hogy mi beszélnénk hozzá, vagy Ő szólna hozzánk, mert ennek a kötelezettségnek eleget tehetünk egyszerűen azáltal, hogy elismerjük, Ő a mi Istenünk (...). Hány udvaronca van a mi Királyunknak, akik százszor is elmennek Hozzá, nem azért, hogy beszéljenek vele, vagy hogy meghallgassák, hanem egyszerűen csak azért, hogy Ő meglássa őket, és hogy megmutassák, ők az igazi szolgái? Igy lenni jelen Isten színe előtt — azaz akaratunkkal elismerni, hogy az ő szolgái vagyunk — nagyon nagy, szent, kitűnő és tiszta tökéletességnek mondható. Nevethetsz, de én ezt komolyan mondom! A másik módja annak, hogy valaki Isten jelenlétébe helyezi magát az imában, abban rejlik, hogy beszélni akar Vele, hallani akarja szavát kívánságai és a belső felvilágosítások által. Ezt rendszerint nagy örömmel tesszük, mert számunkra nagy kegyelmet jelent az, hogy a hatalmas Istennel beszélhetünk, aki a válaszában ránk önti balzsamát és illatos olaját, melyek nagy örömet szereznek a léleknek. Jó gyermekem, egyiknek e két jó közül nem szabad hiányoznia az imából! Ha beszélni tudsz az Úrnak, szólj hozzá, dícsérd, hallgasd; ha viszont nem tudsz beszélni, és nyers vagy a lélek útjain, ne veszítsd el kedvedet, menj a szobádba, és mint udvaronc mutasd ki iránta érzett tiszteletedet. Ő, aki ezt látja, jó néven fogja venni türelmedet, kedvesen néz hallgatásodra, és egy másik alkalommal megvigasztal, amikor majd kézen fog, beszél veled és sétákra megy társaságodban az ima kertjének utacskáin, és ha ez nem is történne meg sohasem, ami biztosan lehetetlen — mert ennek a gyöngéd Atyának a szíve nem fogja tudni elviselni, hogy teremtményét örök ingadozásban lássa —‚ légy akkor is elégedett, mert feladatunk szem előtt tartani, hogy számunkra már az is megtiszteltetés és nagyon nagy kegyelem, hogy Isten elvisel bennünket a jelenlétben. llyen állapotban ne ingadozz, beszélj neki, de a másik alkalom sem kevésbé hasznos, hogy előtte állj, sőt lehet, hogy még hasznosabb, habár kevésbé felel meg elképzelésünknek. Tehát, amikor Isten előtt találod magad az imában, gondolj ezekre az igazságokra, beszélj Neki, ha tudsz, — ha pedig nem tudsz, akkor állj meg előtte, mutasd meg magad, és ne keress más gondot.

Nincsenek megjegyzések: