2017. febr. 27.

Siena Szent Katalin

Nincsenek megjegyzések:
"Az ördögök szolgálatát végzik... Az ördögök minden törekvése és foglalatossága az, hogy megfosszák a lelket Istentől, és abba a nyugalomba vigyék, ami az övék: így az ilyenek meg vannak fosztva a jó és szent élettől, mivel elveszítették a világosságot és oly nagy romlottságban élnek... Kegyetlenek önmagukhoz, hiszen az ördög szolgálatába szegődtek, idő előtt együtt élnek velük. Másokkal szemben is kegyetlenek, hiszen megfosztják őket a felebaráti szeretettől. Nem őrzői a lelkeknek, hanem felfalói. Ők maguk adják őket pokolbéli farkas kezébe"

2017. febr. 2.

Paphiány, plébániák bezáratása

Nincsenek megjegyzések:


Az alábbi hír végtelenül elkeserítő:
24.hu
„Felszámolják a plébániák felét, akkora a paphiány
Imaszövetség alapításával próbál szembeszállni a papi hivatás iránt megnyilvánuló érdektelenséggel a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. A naponta elmormolt imákon kívül azonban a gyakorlatban nincs mit tenni, Veres András győri püspök kénytelen bezáratni egyházmegyéjében a plébániák felét.”
uo. „Minden nap egy hivatásokért szóló felajánló ima, valamint egy tized rózsafüzér.
Ennyit kell teljesíteniük azoknak, akik támogatni szeretnék Veres András püspök új mozgalmát, amellyel a papság létszámának fogyását igyekszik megállítani.”


Előzetesen elmondanám, nem félek, ha kell, meghalok Istenért. Isten noszogatásra beszélni fogok, engem nem érdekel, hogy tetszeni fog-e az Egyházamnak, vagy a papságnak. Nem érdekelhet, mert az Egyház a miénk és Krisztus a miénk is! Ha ők be akarják zárni a templomokat, mert nem tudnak úgy nevelni embereket, hogy elég papunk legyen, az nem az én bűnöm, hanem az övék!

Tenni kéne, mi tettünk és leírom a megoldási javaslatunkat is, ami nem a bezárás.

Nagymamám arra tanított ‒ ami az egész életemet meghatározta ‒, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen ember. Főleg akkor, ha még tetteink Isten akarata szerint valók, tudjuk, semmi sem lehetetlen. Nálunk min. 15 olyan ember van (nők, férfiak vegyesen, házasok is, de nem baj!), akik – a munkájuk megtartása mellett ‒ a környezetükben ingyen ugranának Isten szolgálatára. (S mi SASok - nem vagyunk magunkkal sem elégedettek, de -, amit eddig tudtunk, megtettük: van kis magunk építette templomunk, csaknem 30 éve működő katolikus közösségünk, tagjaink Istennek a templomban, pap előtt fogadalmat tettek. Járunk haldokló betegekhez, tanítjuk az embereket, lelki segítséget adunk, s még többet is bírnánk tenni! Ha hagynák, de nem – a hiúság, a kockanézet, a spirituális erőnktől való félelem akkora ‒, nem is kerülhetünk szóba. S még szókimondóak, nonkomfortosak vagyunk, akiket csakis Isten ügye érdekel, semmi más, és ez másnak ez nagyon zavaró! De ez nem elfogadható nekik ‒ akik most bezárják a plébániákat ‒, mert nem vagyunk elég liliomosak, mint ahogyan a gyóntatószékben, egy már meghalt atya mondta nekem.

Könyörgöm, mi Krisztust követők vagyunk, Isten sem volt liliomos, Ő is nonkomformista volt, mi csak azt akarjuk, amit Krisztus! Az Egyház a miénk is, követeljük: ne hagyják tönkremenni! Van, aki elvállalná a lelkipásztorkodást, ha módosítanának rajta, ha a papság hierarchiája ALÁ egy testvéri szolgálat néven nevezett működést beiktatna. Így a sok kis csoportot befognák, akinek eddig hallgatni kellett.

Hadd ne haljunk meg a tehetetlen Egyházzal együtt! Mi Istenért vagyunk, nem a papokért. Ha jó egy pap ‒ ismerek ilyeneket is ‒ és lelke csak az Úré, őt az Isten áldja meg, ha nem az, nincs dolgunk vele, nekünk első az Isten. Halálunkkor Istennel szembesülünk, nem a dolgát rosszul végző pappal. Hogy ő mit kap, azt nem szeretném látni.

Megoldás lenne: kb. 10 kis falunak/plébániának lenne egy papja, aki az átváltoztatást elvégzi, a gyóntatásra is van megoldásunk, időnként vizitációt tart, egyházi oldalról felügyeletet gyakorol. Pár hónap alatt erre a feladatra kiképzett, csak teológiát végzett igaz hívőket, vegyesen nőket, férfiakat az Egyház beoszthatná az üres plébániákhoz. Akiket felhatalmaznának az összes plébániai, misebemutatási, prédikálási, keresztelés, temetés, esketés, áldozatás lehetőségével/tevékenységgel. (Ha teológiát végeztek, rosszat, tévedést nem beszélhetnek.) Mindent el tudnának végezni, és akár több ezer ilyen teológiát végzett ember van az országunkban. A papnak dolga lenne: az átváltoztatás, a gyóntatás és felügyelni ezeket a testvérek által működtetett plébániákat. Ha papnak van ideje, kapacitása, akkor bármelyik tevékenységet – akár időlegesen is…- kiveszi magának, de úgy, hogy a terület ellátása ne sérüljön. Ez kis változtatással elég gyors megoldás lehetne, ha valóban akarnak tenni.

Az szerintem nagyon kevés, hogy ’én ugyan bezártam a plébániákat, de ti meg imádkozzatok és rózsafüzérezzetek’. Az imaszövetség alapítása tűzoltásnak sem jó. Én tudom az ima erejét, hiszek az imában és tudom, hogyan hathat, de nem mindegy, hogyan imádkozunk. Tudom, Isten is csak úgy segít meg, ha mi is teszünk, azt nem lehet, hogy kiállok az udvarra és kiabálok az ég felé. Közben nem dolgozok, nem teszek meg mindent, de majd, Uram, imádkozom hozzád, segíts meg. Ez kevés! Ez az idő lejárt! Nem is volt ilyen. Ha nem adják meg magukat, az évezredes kemény elzárkózó konokságot nem számolják fel, semmire sem megyünk. Azt már nem is merem javasolni, amit mi teszünk, hogy elmélkedésben megkérdezzük az Urat: jó lenne-e ez így? (Persze, hogy jó!) Nagyon gyorsan tenni kéne, viharos gyorsasággal, mert a jelen konok rendszere nem, vagy rosszul működik. 21. századira kell alakítani a jelen Egyház működését, mert emberek elvesznek és mindenki Isten elé fog állni. Felelni fognak a hierarchikus papok is, és le fognak számolni az Úrral. Megtettünk-e MINDENT KRISZTUS MŰVÉÉRT?! Jelenleg itt a Földön már szinte senkit nem érdekel, mikor az egyén meghal, hogy meddig jutott a földi létben, és ő ott áll egymaga az Úr előtt, s nem tud másra mutogatni.

Az emberek lelkét segíteni kell, az embereket kell hazasegíteni, ha ezt nem ismerték fel, akkor most üvöltve mondom: ébresztő! Nem érdekel, nem érdekelhet az, hogy most mit gondolnak, nem érdekel, ha kitiltanak, úgyse megyek el, Krisztusé vagyok, nincs hova mennem, és mert az Egyház a miénk is! DE az alábbiakat akkor is vallom és követelem, hogy ne engedjék az Egyházunkat /plébániáinkat, papjainkat, templomainkat/ hagyni elveszni!

Még egyszer elmondanám, ha valakinek nem tűnne fel, a 21. században vagyunk! Nem működnek az ezer évvel ezelőtti normák. Az emberek nagy része hitetlen, ezt is a rossz tanítás, a rossz példamutatás okozta, persze tesz hozzá a világban elhatalmasodó liberális, szabadelvű nézetek térhódítása is.

Mit lehet tenni (már a fentiekben leírtam), ha az emberek nem termelik ki maguk közül hívő lélekkel a papokat? Akkor meg kell nézni azt, hogy hol rontották el. Látható, hogy mennyi ezoterikus és az egyháztól elment ember van, ők miért tették ezt? Az Egyház merevsége is okozta ezt, mert az eltávolodott emberek – egyfajta hiánypótlásként -, kialakítottak maguknak valamiféle Istenképet. Könyörgöm, ott van, jelen van bennük az Isten utáni vágy, csak más módon. Ezeket kéne visszahozni, és majd ezeket az embereket is kellene Isten szolgálatára rendelni, s nem azt nézni, hogy lehet szektázni, pocskondiázni őket. De ne menjünk el ilyen messze.

Jelenleg az Egyházunkon belül vannak igazán hívő csoportok is, ahol tisztességes emberek szívesen szolgálnák az Istent, és nem csak gyertyavivőként, meg egyéb látszat-tevékenységekkel. Ők szívesen állnának be a papok felügyeletével plébánia vezető, lelkipásztori szolgálatra. Őket testvérnek kellene hívni, mert azok lennének az embereknek. Miért jó, ha csókolgatják a migráns kisgyerekeket ‒ oké, tegyék, ha annyira akarják, de ‒, nem ez az Egyház dolga! Központilag, pápailag kellene az egészet a fentiek szerint megoldani. Láthatják, ez a világ keresztényeinek problémája. Egyházunknak nem perifériás dolgokkal kell foglalkozni, hanem a megmaradásunkkal, a létünkkel. Nem azt kellene naponta hallgatni, hogy csak az a jó hívő, aki befogadja a migránst. Nagy baj ez is, de Jézus Krisztus megváltó tettének elveszésénél nincs nagyobb baj, hogy emberek millió halnak meg nélküle! Nem vagyok migránsgyűlölő, sajnálom őket, s hiszem, hogy ott ahol eddig éltek, ott kell őket segíteni. Ugyanakkor nagyon féltem a kereszténységet, ami éppen most – több szinten is ‒ az ördög végtelen ravasz támadását éli, halálos veszedelemben forog.

Ébresztő mindenkinek, akit érdekel Isten, keresztények/Egyház sorsa! A keresztényeknek össze kéne fogni, hogy ha a hierarchikus Egyházunk nem lép, és további bezárásokat alkalmaz, akkor ne hagyjuk, oldjuk meg így mi maguk másként. Isten nem formaságokat, ruhákat, rangokat akar stabilizálni- soha nem mondott ilyet-, hanem embereket akar magához ölelni, magába olvasztani. Jó pásztorokat akar, akik legeltetik juhokat, és nem engedik világgá menni őket, s nem zárják be a plébánia ajtókat. Megy ez ma, dolgoznak ezen ma?

uo. „Az elmúlt évtizedekben a papi és szerzetesi hivatások száma sajnálatos módon folyamatosan csökken szerte Európában, így nálunk, Magyarországon is. A Győri Egyházmegyének jelenleg a hat évfolyamon mindössze hét papnövendéke van, miközben az elmúlt években számos paptestvérünket veszítettük el, írta a püspökkari elnök… Néhány éven belül a mostani közel százról nagyjából felére csökkentenék a plébániák számát. A papság maga döntheti el, hogy melyik plébánia marad, melyik szűnik meg”.

Ismétlem, nagyon emészt az Isten iránti buzgalom, mi az, hogy felszámolják a plébániákat? Így is kevés mise van, sokszor rossz prédikációval. A papok kiégtek, így sokszor a szolgálatuk sem olyan minőségben zajlik, van amikor nem is lehet elvárni, ha egy pap naponta több misét mond. Nem értem, hogy miért ez a nagy ellenállás, miért nem adják át azt, amit nem bírnak elvégezni. Nem ők a lényeg, hanem Isten! Több ezer civil ember van hazánkban, aki teológiát végzett /hittanár. Ha csak a fele állna munkába, akkor is minden plébániára 2 ember is jutna, és, munka mellett párban is (2-2 napot dolgozva) elvégezhetnék a lelkipásztori ellátás szolgálatát.

Kérdezem: mi a fontosabb, az, hogy ragaszkodjanak a kétezer éves hagyományokhoz, vagy hogy Isten megváltó műve, a Jézus Krisztus által létrehozott Egyházon át eljusson az emberekhez?

Cél, hogy minél több embert vonjunk be, minél többet mondjunk el az evangéliumokból. A mi részünkről 15 ember biztosan készen állna a feladatra, de nem látszattevékenységre (ahhoz mi eddig is túl komoly munkát végeztünk): gyertyákat vinni, asszisztálni, meg egyebeket, hanem komoly evangelizációs munkára.

Nem hagyhatjuk, milyen gyalázat az, hogy európai templomokban diszkók működnek, vagy múzeumoknak használják őket, van olyan, hogy mohamedán mecsetté lesznek. Krisztus felé való árulás ez nekünk! Nem vérzik a szívük?! Az Egyháznak nem az a dolga, hogy meggyőzze az embereket, hogy Istenhez vezesse?! Valljuk, az a cél, hogy minél több ember úgy haljon meg, hogy kiteljesedett abban, amiért életet kapott.

PROHÁSZKA OTTOKÁR: Legyetek világító emberek
... „Én ma látni akarok, én az én kötelességemben, az én napszámomban istentiszteletet, a testvérekben jó lelkeket, az én otthonomban hálára indító nagy adományt akarok látni. Ha az ember úgy beszövi a napi életbe, és ebben gyakorolja magát, megszabadul a vak és néma szellemtől, mely, ha nem is az ördög, de árnyéka a rossznak, mely alatt a világ szenved. Uram, adj szemeket, hogy lássalak. Lássam utaidat, világodat. Uram, add, hogy halljam szavadat, törvényedet. Ne legyek néma, süket, vak.”
Pável Márta
2017.02.02.

2017. jan. 26.

ELŐ VANNAK-E KÉSZÍTVE A FIATALOK A HALÁLRA?

Nincsenek megjegyzések:

Gondolataim az olasz baleset kapcsán

Legyen ez az írásom felrázó jellegű a még élő, többi embernek, fiatalnak egyaránt. Főleg, hogy ma nem divat Istenben élni, gondolkodni. Nekem az most teljesen mindegy, hogy ki, mit gondol – engem már rég nem érint, mit fognak fel abból, amit mondok, és mit nem… –, az igazságon nem változtat az sem, ha az egész bolygó rosszul gondolkodik is. DE - nem presszióként jelzem -, mindenki meg fog halni, előbb vagy utóbb ezzel szembe fog kerülni. Nincs az a pénz, az a hatalom, ami ezt megakadályozhatná, így nagyon ajánlom az alábbiak elmélyedt olvasását.

Sokáig gondolkodtam hallgassak, legyek-e cinkos az istentelenségben, vagy mondjam el, amit tudunk, és dönthessenek: hogyan akarnak ebből a földi világból távozni. Az utóbbi mellett döntöttem.

Aznap, amikor meghallottam az olasz úton bekövetkezett tragédiát, azt hittem, kiszakad a szívem: hogy történhetett, mennyi fájdalom, hogy lehet ezt kibírni stb. gondolatok rohangásztak bennem. Mikor a honlapra feltettem egy pár sort a Sík Sándor verssel, akkor még hiányt éreztem, kérdeztem magamtól, hogy megtettem-e, amit lehet, de tudtam, hogy ez kevés. Vasárnap este a SAS Társaimmal összejöttünk imádkozni, de nem akárhogyan. Mi elmélkedés közben tesszük a dolgunkat. Addig csak fájdalmasan háborgott a lelkem annyi fiatal élet elvesztésén. Érdekes módon az elmélkedő imádság után nagyon megkönnyebbültem, megkönnyebbültünk. Miért? Elmondom.

Kicsit messzebbre kell menni.

Mi, az AQUILA/SASok elköteleztük magunkat Isten felé. Ez valódi elkötelezettség, és mivel mindennél biztosabban tudjuk, hogy ha a lélek kiszáll a testből, akkor is él, és valahova tart (annak ellenére írom, hogy tudvalevő ott sem tér, sem idő nincs). Ez a valahova, ez minőségi „tartás”. Értem alatta, hogy a lélek jobb esetben Isten /Fény felé tart, vagy ha a sötét világot szokta és taszítja a Fény, akkor iszonyatosan magányos lesz és rettenetesen tanácstalanul fél. A mai fiatalok a vallás és a hit szempontjából, istenügyileg iszonyatosan rosszul, vagy sehogyan sem képzettek. Az erkölcsi oktatás egy valóságos nullával ér fel, ha ezen a téren gondolkozom. De a vallások többsége sem ad elégséges alapot.

Ezt az állapotot általunk, lélekben lehetett érzékelni is, mikor értük elmélkedtünk, „láttuk”, hogy fogalmuk sincs, hol, miért vannak, és elveszetten sehova sem tartanak. Mi Isten SAS-ai összetereltük Őket és Jézus Krisztus kezeibe tettük le, imádkozva, könyörögve, hogy az általunk nem, de Isten által ismert bűneiket bocsássa meg. Mikor a lelkünkben láttuk, hogy Jézus átvette őket, akkor jött a megnyugvásunk. Megtettük, ami tőlünk tellett.

DE ennek nem így kellene lennie, ezt mindenkinek magának kellene tudnia véghezvinni, mikor kiszáll a testéből: irány az Isten! Ma minden másra tanítanak, csak a lényegre nem. Minden ember Istené, és úgy kellene tanítani, nevelni, ha elhagyja a testét, rögtön az örök fénybe zuhanjon. Hol van ez most? Micsoda felelőtlenség az emberekkel szemben? Még a vallási vezetők is inkább komfortosak, ahelyett, hogy Isten nevében - de akár a világ szemében kellemetlenül is -, szókimondóak lennének. A földi élet tart jó esetben 100 évig, a többi meg örökké. Gondolkozzunk: korházakat építünk, a lelket megmentő tevékenység meg teljes hazugsággal, felületességgel történik, mert talán annyira már nem hisznek benne?

Mi SASok, így sem élni, sem meghalni sem mernénk.

Ha valaki ezen elgondolkodott, szívesen várjuk egy mélyebb beszélgetésre, minden további elköteleződés nélkül.

Pável Márta
2017.01.26.

2017. jan. 12.

Az Igazságot hirdetni kell

Nincsenek megjegyzések:
"Az izmaelita kereskedők - miként a Genezis mondja - eladták Józsefet Egyiptomban. Az igazi József Jézus Krisztus, akit ma eladnak a kereskedő érsekek, püspökök s az egyház elöljárói. Ezek is ide-oda szaladgálnak, adnak-vesznek, eladják az igazságot hamissággal és elnyomják az igazságot simóniával. Az ágensek és viszont elárusítók, az apátok és priorok, a képmutató és álszerzetesek, akik a vallásosság ürügye alatt a világi hiúság vásárán eladják a mások szentségét mint hamis árut, az emberi dicséretek pénzéért."

"Aki az igazságot hirdeti, Krisztus hirdeti. Aki elhallgatja az igazságot, Krisztust tagadja meg. 'Az igazság gyűlöletet provokál' - mondja Szent Bernát. Ezért egyesek, nehogy néhány ember gyűlöletét magukra vonják, a hallgatás palástjával födik be szájukat. Ha bátran hirdetnék az igazságot, minden bizonnyal kiváltanák a testi emberek gyűlöletét. S mivel emberek módjára járnak el, azért félnek a botránytól. Pedig 'nem szabad az igazságot elhallgatni még a botrány miatt sem' (Nagy Szent Gergely). Isten azt mondja nekik: 'Ezek ellen olyan prédikátorokat támasztok, akik nem keresik sem az ezüstöt, sem az aranyat, hanem az ige nyilaival szétzavarják azokat, akik a világot szeretik"

"Mint a prés, úgy szorongatják a világ kevélyei és fösvényei a szegényeket. Ahogy a próféta mondja:Fölfalják népem maradékát, lenyúzzák bőrét, csontját összetörik. Ezek nem érdemlik meg, hogy Isten igéjét hirdessük nekik, mert az nem lágyítja meg szívük keménységét, s a szegények könnyei nem oltják ki kapzsiságuk tüzét"

Páduai Szent Antal

2016. dec. 9.

A sötétség fátyla

Nincsenek megjegyzések:
Azok kivételével, akikről Isten eltávolította a fátylat, mindenki a szellemi vakság állapotában van.



Ez a fátyol azonban nem valami tőlük idegen dolog, hanem valójában az ő egyik részük, melyet saját individuális létezésük sötétsége alkot.



Nadzsm al-Dín Kubrá

2016. dec. 5.

A szellemi ember és az állam

Nincsenek megjegyzések:
"Az az állam, amelyben a szellemi ember nem talál otthont, az a pusztulás elé megy. Ha valahol szellemi ember jelenik meg, és nem fogadják tisztelettel, annyi, mintha az uralkodót feláldoznák. Ha a szellemi embert megvetik, annyi, mintha az állam jólétéről lemondanának. Az az állam, ahol a szellemi emberről megfeledkeztek, még sohasem tudott fennmaradni." Mo-ce

2016. dec. 3.

A megmenekültek közé sorolhatod magad

Nincsenek megjegyzések:
Keress egy bölcs embert, az igazság tudóját, Isten emberét; keresd őt elszántan, és eszedbe ne jusson az a kifogás, hogy nem találtál senkit; mert az, aki keres, talál. És ne mentegesd magadat azzal, hogy Isten emberei manapság már nem léteznek; mert a világ sosem lehet meg nélkülük. 
Ha pedig egyszer rábukkantál egyre, szorosan tartsd fogva, szolgáld örömmel, a legfőbb boldogságnak azt tartsd, hogy vele lehetsz; szenteld neki magadat, vesd el énedet és saját véleményedet, töltsd be legbelső lényedet lényével, akaratával és az iránta való szereteteddel. Ha elűzne és bezárná előtted ajtaját, ne mozdulj ajtaja elől, s igyekezz olyanná válni, hogy kénytelen legyen elfogadni. Ha aztán elfogad, megtaláltad a helyes utat, s a megmenekültek közé sorolhatod magad. 
Azíz Naszafí

2016. nov. 30.

Advent 2016

Nincsenek megjegyzések:
"Ádvent" szó? Adventus Domini = az Úr eljövetele, röviden: Úrjövet. Ádvent az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés időszaka.
Prohászka: A világ s a lélek adventje. (1911)
... természetünknél fogva él bennünk a jobb élet adventi vágya...
„... Nekem az a sas kell, mely hegyek, kertek, bércek fölé emelkedik. És ez a krisztusi lélek. Nyissuk ki tehát szemeinket és nézzünk bele abba a krisztusi lélekbe, hogy milyen az ő karácsonya.”