2017. júl. 19.

A világmindenség átalakul élő ostyává

Nincsenek megjegyzések:
„Lassanként egyre jobban kidolgozom, imádkozgatva, az én „misémet a dolgok felett”. Úgy tűnik nekem, hogy bizonyos értelemben a naponta átváltoztatandó szubsztancia igazában a világ napi növekedése: a kenyér jól szimbolizálja azt, amit a teremtés létrehoz, a bor (vér) pedig azt, amit erőfeszítése közben elveszít, a kimerüléstől és a szenvedéstől.”

Teilhard de Chardin leveléből





„Ez Teilhard de Chardin nagy víziója: végül majd igazi egyetemes liturgiánk lesz, amikor a világmindenség átalakul élő ostyává.”


(XVI. Benedek)

2017. júl. 18.

A Jó fókuszpontjai

Nincsenek megjegyzések:
A tapasztalat és a történelem azt mutatja, hogy gyakran csak egy kisszámú, igazán nemes lelkű emberre van szükség, kik rendelkeznek a kellő eltökéltséggel és belátással, hogy kialakítsák "a Jó fókuszpontjait", amelyek köré összegyűlhetnek azok, akiknek nincs meg a bátorságuk a vezetéshez, de készek a követésre.



Mindazonáltal, amint az újkori történelem mutetja, hasonló, ha nem nagyobb vonzászt gyakorolhatnaka Gonosznak erői is. De egyike a néhány vígaztalásnak ebben a nem teljesen világban az, hogy nem csak a Gonosz, hanem a Jó is rendelkezhet egyfajta erősen "fertőző" erővel, amely egyre jobban fog terjedni, amennyiben lesz bátroságunk ahhoz, hogy vállaljuk a kísérletet.

/Nyanoponika Thera a Satipatthánához/


2017. júl. 1.

Prohászka: Legyetek világító emberek

Nincsenek megjegyzések:
Pünkösd után III. vasárnap
Az ember olyan, mint a pók: a hitéből font szálakat nyújtja, sodorja... Ki aranyszálakat, ki kenderkócot, s beleakasztja az Istenségbe. Ez az ő hálója, amelyen a lelke megpihen és előrehalad. Ne gondoljuk, hogy az élet útja készen van. Mindenkinek magának kell azt elkészíteni. Az akadályokat nincs módunkban elhárítani, de ez nem is az én dolgom. Az én feladatom az, hogy azok fölé emelkedjem -- alázattal. Azért lehet a virágban úgy gyönyörködni, mert az valahogy nagyszerűen legyőzi az anyagot. Csakhogy ezt nem érti meg az, aki ami. Aki azt hiszi, hogy ő már van, az nem lesz.

2017. jún. 24.

Úrnapja - másképp

Nincsenek megjegyzések:
Az alábbi hanganyagban Pável Márta katolikus hittanár beszél az Úrnapjáról. Ez a nap az Oltáriszentség ünnepe, Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe, és nagyon fontos, hogy ne akadjunk meg az ostyánál és a bornál, hanem a benne élő végtelen Isten napját éljük meg, ünnepeljük meg. Erről szól ez a felvétel:

2017. jún. 10.

Bemagolt kereszténység, álkeresztény muszlimok?

Nincsenek megjegyzések:
Pável Márta
2017. 06. 10.


Bemagolt kereszténység, álkeresztény muszlimok?
Ezzel szemben a véres valóság a cikk második részében...


Már régebben is hallottam, pl. amikor egy pap naivan lelkendezett, hogy egyre több muszlim keresztelkedett meg Európában. Így nem baj, hogyha jönnek, hanem milyen jó, hogy több keresztény lesz ̶ mondta. Magamban mélyen elcsodálkoztam, nem hittem ennyire megtéveszthetőnek, s akkor mondtam a papnak, hogy én ebben nagyon óvatos lennék, sajnos nem hiszem, hogy ezek a muszlimok őszintén, érdek nélkül akarnának tömegesen megkeresztelkedni. S lám most olvasható, az alábbi cikkben is erről a jelenségről írnak.

hirado.hu: „Bárki bemagolhat egy Biblia-részletet, míg azoknak, akik valóban áttértek a keresztény hitre, könnyen visszautasításban lehet részük” – mondta.
A szakember nemcsak a kérdésekbe kötött bele, szerinte a keresztény-teszt bizottságának kérdezői sem kapnak megfelelő képzést. »Lásson a menekültek szívébe a teszt!«”


Tudom, hogy ez semmit nem jelent, hogy elmondom a véleményemet a keresztény életünkről, ez a világra süket papságnak csak bosszantást szül, de nem hallgatok!

Idézem Tomka F.-t (vigilia.hu) „…A katekumenátus hosszú, általában több éves folyamat ‒ írja az OICA. A KÁD részletezi: A megtérés Krisztus melletti alapvető döntéssel (optio fundamentalis) kezdődik, de hosszú úton bontakozik ki. Ennek során a katekumen részleteiben is megismeri a hitet, s annak szellemében elkezdi gondolkodásának és magatartásának megváltoztatását (KÁD 56) …” „…A katekumenátus több szakaszból álló időszak, amelyben a katekumenek lelki előrehaladását különböző szertartásokkal ünneplik a jelöltek és a közösség. A katekumenátus lépcsői és liturgiái természetszerűen alakultak ki”.

Kiegészítem azzal, hogy az európai embernek is jó egy év lehet, akinek a kultúrájába bele van itatódva a kereszténység.

Az OICA 1999 körül rendelte el, és fokozatosan működtetik a katekumenátusi időszakot.

Visszajelzések alapján a nem bigottan hívő emberek egyetértését viszont bírom. A katekumenátusi rendelkezés egy részben jó, és okkal van, de én magam sérelmezem, mert a felnőtteket kb. egy évig nem keresztelik meg. Nem állunk ilyen jól. Nem lehet egyen kockára szabni mindenkit, és nem lehet őszintén csatlakozni akarókat megakadályozni, hogy szentséghez járuljanak. Akik szó szerint betartják ezt a rendelkezést, azok sok keresztelkedni akarót veszítenek el, erre több példám is van. Van olyan eset, ami után már nem lehet elvárásokat tenni, mert pl. egy komoly pozícióban lévő ember, akár egy tanár, orvos, pilóta stb., aki keresztény akarna lenni, annak ezek a feltételek a munkája mellett teljesíthetetlenek, hogy kisközösségekbe meg keresztény családi összejövetelekre, előadásokra stb. járjon, nem fér bele az idejébe. Több olyan emberről is tudok, aki így nem lett keresztény, de mégis Isten hívő. Ezért nagy kár, nem szabadna megakadályozni őket, viszont a muszlimokat meg kellene!

Az egész fenti cikket így már nem értem. Miért kellene, hogy „Lásson a menekültek szívébe a teszt!”, ha betartanák saját szabályaikat, és itt nagyon is be kellene tartani. Nem hinném, hogy érdekből bárki is 1-2 évig végigvinné a katekumenátus alatti dolgokat. Ha a saját maguk rendelkezését betartanák, nem lennének álkeresztény muszlimok. Semmit sem tanulnak a történelemből, pedig állandóan ismétli önmagát, a csel mindig is része volt a történelmi eseményeknek.

Nekem egyenesen nevetséges, hogy ilyet kérdezgetnek: milyen színű a Biblia? Sorra tudja a tízparancsolatot, de érti-e, alkalmazni tudja-e stb. Az, hogy sorba elmondja, semmit sem jelent, egy jobb képességű papagáj is megteszi. Ez csak magolás, nincs a vérében a keresztény gondolkodás, erkölcs, nőtisztelet stb.! Magyarázat, megélés és példamutatás megtapasztalása nélkül egy európainak is sokszor félre, vagy nem is érthető, nemhogy egy muszlimnak?! Valami nagyon kisiklott itt is. Ha valakiket nem ismerünk, nem a keresztény kultúrából, nem keresztény családból származnak, ott nagyon sokat jelentene a betartott katekumenátusi élet, oktatás. Ha őszintén akar keresztény lenni, ez elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy átnevelődjön, megérezze, milyen az igaz Krisztus követése. Különben az egésznek semmi, de semmi értelme sincs. Kikeresztelkedni vágyó muszlimoknak KÖTELEZŐNEK KELLENE lenni a katekumenátusnak, és semmi felmentés sem adható. Ezzel biztosítva lenne (ez sem 100%), hogy megízlelje, mit akar, s lenne ideje felnőni, belenőni a keresztény életbe. A kereszténység megtartása végett 2 év próbaidőt kellene kapniuk, addig bizonyítsanak. Nem szabad tovább hígítani a kereszténységet. Tudom, hallom, mit mondanak, a Szentlélekre hivatkoznak, én meg üzenem: az Isten Lelke nem a hülyeség, a meggondolatlanság, a megtévesztések kompenzálására van, nem véd magunk ellen; meg figyelmeztetek arra is, hogy van szabad akarat is. (Akinek füle van, hallja meg…)

De ne legyek gonosz, lehet hogy van köztük igaz is, de nagy részük ‒ biztos vagyok benne, hogy ‒ azért akar megkeresztelkedni, mert reménykedik abban, hogy maradhat az országban. Biztosítás senki és semmi ellen sincs, láthatjuk a merényleteknél, hogy már az Európában született is radikalizálódhat, meg olyan is, aki gyerekkorától keresztény iskolába járt. Semmi sem biztos, de az óvatosság még jobban szükséges.

S ami még nagy baj. Tudom, hogy én most ezzel kiakasztok mindenkit, de nem érdekel, én már ilyen vagyok, ha ezt érzem igazságnak, ezt írom le. Azt gondolom, hogy aki őszintén keresztény akar lenni, s sikerüljön is neki, annak nem ilyen kereszténységet kéne látni, amilyen most itt van. Mit is lát egy frissen megtért? Elkeserítő dolgokat: a szeretet vallásában nem sok szeret van, sem Isten, sem egymás iránt. Verik a tamtamot, közben iszonyú dolgok vannak a háttérben: hazudozás, parancsolatok sorra való megsértése, egoizmus, alázat hiánya stb. Nem hiszem, hogy tömegesen képes lenne az Egyház olyan fajta képzésre, ami valóban Jézus Krisztus emberévé teszi a muszlimokat. Ugyanis nagyon oda kellene hatni, a valódi megtérés nem arról szól, hogy a hierarchiának hódolgatunk, megelégedünk üres prédikációkkal. Olyan miséken részt venni egyenesen botrány ‒ s többnyire ilyenek vannak…‒, ahol mást nem hall az ember, mint hogy gyerekek üvöltöznek, játszótér a mise alatt a templom, és senki nem tesz ellene. Nem lehet elmélkedve imádkozni, nem lehet mélyen hallgatni Isten belső halk szavára. Egy hegyormon ülve sokkal tisztább érzése van az embernek. Vagy ha nem visítanak a keresztények neveletlen gyerekei, akkor pl. a turisták járkálnak ki-be, fotózzák az arcomat, vagy modortalanul hangosan beszélgetnek. Nincs meghittség, próbálná valaki szertartás közben egy mecsetben ezt eljátszani…!

Képesek vagyunk-e arra ‒ s félek, hogy nem ‒, hogy, tegyük fel, érdekből lett valaki keresztény, éri-e olyan „veszély”, hogy besétál az egyház szerető karjaiba, és olyan módszereket, olyan példamutatást, olyan lehetőséget, olyan tanítást kap, ami valódi megtérést eredményez. Ez lenne az igazi, de sajnos nem hiszek benne ‒ pár estet kivéve ‒, hogy működik. Ha olyan lelkipásztorkodás, áldásos példamutató működés lenne az Egyházban, hogy az érdekből átfordíthatná a valódi kereszténységbe, akkor én is örvendezni tudnék még az érdekből megkereszteltek felett is, de addig nem, amíg nem így van, mert így nagyon-nagyon veszélyes. Ez nekem olyan, mint annak idején a keresztényüldözés megszűnése után államvallássá lett kereszténység. Addig igazi volt, míg vértanúhalált haltak, akiket az oroszlánok üldöztek az arénákban, meghaltak a hitükért, igen, ők igazi keresztények voltak, de azok, akik azért lettek kereszténnyé, mert a felső hatalmasságok is azok voltak, s előnyük származott belőle, azok csak ártottak és a mai napig ártanak! (Hasonló a mai sok köpönyegforgatóhoz…, pl. az egyik neves párt adventkor keresztet állít, majd elnökünk (kb. 2 éve) közben kijelenti: „Az iszlám az emberiség utolsó reménye” Nekem ez hányinger!)
Ne legyen sem halott, sem divatos, vagy érdek a kereszténység, Krisztus követése nem erről szól. Tragédia, ha a kereszténység továbbra is felhígul, akkor valóban vége lesz.

Ezzel szemben a véres valóság
Az igazamat bizonyítja az alábbi:

hirado.hu „A kereszténység romjain épül a muzulmán London… Csaknem ötszáz templom zárt be a brit fővárosban 2001 óta, sokat közülük muszlimok vásároltak fel és alakítottak át mecsetté. A legnépszerűbb fiúnév ott már a Mohamed, a saría bíróságok szaporodnak, miközben a muzulmánok harmada nem tekinti magát a brit kultúra részének.”

Embertársaim, hívők, lássatok, ez a nagy igazság. Nem felénk dőltek el jól a dolgok, hanem feléjük a mi pusztulásunkra.

uo. „A Hyatt United Church nevű templomot például egy egyiptomi közösség vette meg korábban azzal a céllal, hogy mecsetté alakítsák át. A londoni Szent Péter templom pedig ma már Medina mecsetként ismeretes. A mai Brick Lane úti mecset pedig korábban egy metodista közösségé volt.” Akkor ki kit térített meg, hol keresztelkednek ki a muszlimok?

uo. „Nem csak templomokat alakítanak át a helyi muzulmánok, hanem az ott élőket is. Egy felmérés szerint az utóbbi időben megduplázódott az iszlámra áttértek száma, sokan pedig gyakran már az új vallásuk felvételekor a radikális nézetekkel szimpatizálnak.
Üresen konganak a templomok, teltház a mecsetben.”
Keresztények, miért engeditek, hogy hazudjanak Nektek? Nem arra felé folyik a folyó, amit el akarnak Veletek hitetni, hanem pont fordítva.

uo. „A keresztény, több mint 1200 ember befogadására is képes Szent György templomban tíznél is alig többen jelentek meg szentmisét hallgatni, miközben tőle nem messze egy 100 férőhelyes mecsetben már nem fértek el az emberek, az utcára kellett kivonulniuk, hogy imádkozhassanak.” Mi is nagyon sokszor tapasztaljuk, ha bemegyünk egy templomba, az ott lévők felét mi tesszük ki (kb. 30-an). S idősebb emberek suttogják egymás között „még soha nem volt itt ennyi fiatal”. Ezeket miért nem látja meg az Egyház, a papság, miért nem tesz ellene (ja, úgy tesz, hogy minket hazugságaikkal továbbüldöznek…), hogy ne a mohamedánok, hanem mi, keresztények éljünk úgy, ahogyan Krisztus akarta. Nem félek, nem érdekel, ki hogyan fújja fel magát az írásomon, nekem kizárólag Krisztus ügye számít, semmi más.

uo. „A Gatestone Institute szerint, ha a jelenlegi trendek tovább folytatódnak, a kereszténység csak emlék marad Angliában, a jövő vallása pedig az iszlám lesz.”
Ez az, amit nem akarunk megélni.

2017. jún. 5.

...a szellem jellegzetessége, hogy a sokfélét egységbe gyűjti...

Nincsenek megjegyzések:
"Cusanos filozófiai alapelve, hogy a különböző gondolkodásmódokban az egyetlen igazság sokszerű visszfénye nyilatkozik meg, teljesen egybeesik vallásos mottójával: 'una religio in rituum diversitate'. Ahogy az élőre jellemző, hogy az egységet kibontakoztatja a sokszerűségben, úgy a szellem jellegzetessége, hogy a sokfélét egységbe gyűjti. Az élő szellem természete az egység. Hogy a szellem a keresztény kultúrában hatékony lehessen, ahhoz ennek a kultúrának vissza kell találnia az egységhez. Cusanus ezzel a szándékával legmagasabb fokára emelte a tradíciót, amelyhez tartozott."

Részlet Nicolaus Cusanus Az együgyü ember és a bölcsesség című könyvének Ernst Hoffman által írt Bevezetéséből

2017. máj. 21.

...Mert hiszen csak az élet, ha az ember úgy él, hogy nem kell félnie a haláltól...

Nincsenek megjegyzések:
„Csodáljátok, leányaim, csodáljátok Istennek kezét! Valami híres családból származom talán, s azért becsülnek meg?! Szó sincs róla. Akármilyen oldalról nézitek is a dolgot, be kell látnotok, hogy az Ő műve volt. Ezek után vajjon nem méltányos-e, hogy sértetlenül őrizzük meg, még az életünk, a becsületünk és a kényelmünk árán is, annál inkább, mert itt mindenünk megvan. Mert hiszen csak az élet, ha az ember úgy él, hogy nem kell félnie a haláltól, sem pedig az életnek bárminemű viszontagságaitól; s ha megvan bennünk az az állandó vidámság, amely mindnyájatok arcáról sugárzik; ha élvezzük azt a legnagyobb jólétet, amelynek alapja az, hogy nem félünk a szegénységtől, sőt mit több, óhajtjuk azt. Mert vajjon van-e valami hozzáfogható ahhoz a belső és külső békéhez, amely állandóan uralkodik körötökben?! Tirajtatok múlik, hogy ebben éljetek és haljatok, amint meghalni láttátok eddig is azokat, akik ezekbe a mi zárdáinkban szenderültek jobblétre. Mert ha mindig az kéritek Istentől, hogy fejlessze tovább Rendünket, s egyáltalában nem a magatok erejében bíztok, nem fogja tőletek megtagadni irgalmát. A fő az, hogy beléje vessétek összes bizalmatokat, s legyetek bátor lelkűek, mert ezt Ő Szent Felsége nagyon szereti. Ne féljetek attól, hogy bármiben is hiányt kelljen szenvednetek."

Avilai Szent Teréz: Az alapítások könyve

2017. máj. 14.

SU-LA-CE: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában

Nincsenek megjegyzések:
"- Mondd, apát! Mit tegyen az ember, mielőtt eljő a világvége? Van-e erre nézve szabály?
- Van. - felelte Lin-csi, s már idézte is a tanítást.
- Mielőtt a világvége eljő, legjobb, ha az ember befejezi reggelijét- Szól a Mester..."